A hét sajnos egy korántsem váratlan, de annál meglepőbb hírt hozott. Jammie Thomas-Rasset-et a minnesotai bíróság 24 db Kazaa-n letöltött zeneszámért a korábban hatályon kívül helyezett 222.222 dolláros büntetés helyett 1,92 millió dollár megfizetésére kötelezte.
Az előzmények. Pár éve a "BIG 4" (Vivendi Universal, Warner Music, Sony BMG, EMI) besokallva az egyre nagyobb arányban terjedő fájlcserétől (és a szerintük kiesett bevételtől) bírósági fenyegetésekkel kezdte el vegzálni a "gonosz illegális letöltőket". Ez a gyakorlatban a beazonosított háztartásoknak megküldött 1000-5000 dolláros csekk és zsaroló levél volt, mely szerint ha a megjelölt összeget befizetik, akkor a jogtulajdonosok eltekintenek a bírósági eljárástól. Ebbe az "alkuba" több mint 30.000-ren belementek saját nyugalmuk érdekében. Voltak viszont néhányan, akiknek nem volt kedvük/lehetőségük meghajolni a kiadók zsarolásának, őket természetesen beperelték. Egyikük Jammie Thomas-Rasset 32 éves 3 gyermekes családanya, akinek most közel 2 millió dollárt kellene kiperkálnia.
Nem tisztem eldönteni, hogy a vádlott bűnös-e vagy sem (a bíróság szerint igen), mindenesetre őt kötelezték a nem csekély összegű "médiaipari támogatás" megfizetésére. Tették ezt függetlenül attól, hogy ő végig ártatlannak vallotta magát, nem tudjuk biztosan hogy a gyerekei, vagy a szomszédja töltötte-e le a 24 db zeneszámot. De tegyük fel, vagyis próbáljuk meg elfogadni a bíróság döntését, tekintsük bűnösnek.
Nézzük a büntetés mértékét. Ha közel ugyanarra az összegre ítélik, mint a zsaroló levélben megjelölt összeg, tulajdonképpen nem is lehetne kifogásom. De a "nagylelkű" ítélet mely szerint "csak" 80.000 dollárt kell (150.000 dollár a felső határ) fizetni zeneszámonként, nekem kissé aránytalannak tűnik. Mindezt most, az eset után vagy 4 (5?) évvel, amikor 1 dollárért tölthetsz legálisan, hát... Nem is tudom.
Feltételezem jogilag ez biztos rendben van. De hogy a törvényalkotó szándékának megfelel-e, az iránt erős kétségeim vannak. Az viszont biztos, hogy a verdikt az egészséges jogérzetet sérti. Bár ha azt nézem, hogy Jammie bűnösségét kimondó törvények megszületése a médiaipari lobbisták tevékenységének köszönhető, akkor talán mondhatjuk azt, hogy az ítélet tükrözi a törvényalkotók szándékát, ami nem más, mint a jogsértésektől történő elrettentés.
Most viszont úgy érzem, hogy túllőttek a célon. Az ítélet nem arra hívja fel a figyelmet, hogy a "letöltés bűn", hanem arra hogy aránytalanok a büntetések, rosszak a törvények, korruptak a bírók és különben is az anyjukat ezeknek. Ja, és Jammie mostantól már nem bűnös, hanem hivatalosan is áldozata a pénzéhes médiacégeknek.
Tényleg ez kellett? Mert a pénzbírság az életben nem lesz kifizetve, akkor mi értelme? Tönkrevágni egy családot elrettentésül, ez biztos velejárója a korrekt üzletmenetnek? Van más normális módja is a figyelemfelkeltésnek. A rajongóikat hivatásszerűen vegzáló szervezeteket ráadásul egyre hangosabban támadják a "termék" előállítói, a zeneművészek.
A csont valahol itt van elásva. TERMÉK. A kiadó cégeknek a zene nem más, mint "selling products", kereskedelem egy exkluzívnak tartott termékkel. Az előállító iparos (zenész) nagyrészt üveggyöngyöt kap, amíg a music industry vastagon kaszál. Persze, költségeik is vannak, reklám, pezsgős vacsi, felhőkarcoló, új cégautó, stb... De a lényeg számukra a profitrátán van.
A zenészek egy részét viszont érdeklik a rajongói visszajelzések, szeretik a koncertezést, nem playbackelnek, nevezhetjük őket művészeknek. Nekik másodlagos a pénz mennyisége, elsődleges az alkotás szabadsága, az ezerfejű cézár kiszolgálása. Őket nem különösebben hatja meg, hogy letöltik a zenéjüket, hiszen ezzel is jóval több emberhez jut el a művük. Urambocsá' ezek a letöltők még fizetnek is, hogy élőben láthassák kedvencüket... Mint egykoron a boldog békeidőkben, vagy akár napjaink utcazenészeinél.
Azonban ez itt már a 21. század. A múltszázadi gondolkodással és üzleti modellel megáldott média-dinoszauruszokat a felnövő instant-nemzedék el fogja pusztítani, meg fogja enni. A fejlődést (azonnal mindent akarok) nem lehet adminisztratív törvényekkel és szabályokkal megállítani, korlátozni. Ideig-óráig lehet eredményt elérni, de ennek lehet olyan mellékhatása is, hogy a felhasználók majd legfeljebb az ingyen, legálisan és korlátozásmentesen letölthető zenék felé fordulnak. Vagy akkor majd azt is betiltjátok?
